„Pop-up”
„Újabb kérdésem lenne: ki találta ki a pop-up könyveket és van ennek a szónak magyar megfelelője?” – írja Udvarosy Máté.
A pop-up könyv kifejezést gyakran alkalmazzák olyan háromdimenziós könyvekre, amelyekben mozgatható, kihajtogatható részek, fülek, könyvjelzők, átalakítható kiegészítők vannak. Hasonló technikával készítenek háromdimenziós képeslapokat is.
Ezeknek a könyveknek a tervezése precíz mérnöki tudást igényel, készítésük hasonlít ahhoz az aprólékos munkához, amit az origami készítése megkövetel. A két dolog természetesen leginkább abban hasonlít egymáshoz, hogy mindkettő valamilyen szinten a papírhajtogatás ügyes technikáját veszi segítségül, bár az origami készítésénél nem használnak sem ollót, sem ragasztót.
Ezeknek a könyveknek az egyik első mestere volt Ernest Nister, aki a 19. századi Németországban, Nürnbergben készített remekül illusztrált könyveket, melyeknek – a gyermekek körében aratott sikerén felbuzdulva – hamarosan londoni, majd később amerikai árusítását is megkezdte. A kiváló fantáziával megáldott alkotó számtalan munkáját őrzi napjainkban is a New York-i Metropolitan Museum of Art. Természetesen nem ő volt az, aki feltalálta ezt a technikát, hiszen vannak korai példák a 16. századból is (például: Petrus Apianus Astronomicum Caesareum című munkája), de ő volt az, aki tökéletesítette a technikát. De akár ide sorolhatók a 14. századi katalán Ramon Llull katalán költő forgó korongjai is, amelyeket saját elméletének, teóriáinak bemutatására, a hallgatóság meggyőzésére készített. Ezeket a korongokat és ezt a szemléltető technikát utána évszázadokon keresztül használták medikusok és a tudomány más képviselői is. Azonban a gyermekek szórakoztatására készített mozgatható könyvek elkészítésére egészen a 19. századig várni kellett.
A 20. század elején, 1929-ben a Daily Express jelentetett meg egy új típusú kiadványt gyermekek számára, amelyet Louis Giraud és Theodore Brown készített. Giraud nemsokára saját sorozatot hozott létre Bookano könyvek néven, mely tizenhét számot ért meg a kiadó 1949-ben bekövetkezett haláláig. Követve a Giraud által jelölt utat az Egyesült Államokban Harold Lentz megjelentette a Blue Ribbon könyveket New Yorkban. Az ő kiadója volt, aki első alkalommal a „pop-up" elnevezést használta a mozgatható könyvek elnevezésére.
Azóta – a technikai fejlődésnek köszönhetően is – számtalan kiadó foglalkozik ilyen jellegű könyvek készítésével szerte a világon.
A 20. századi pop-up könyvkultúra egyik nagyhatású alakja volt a 2009-ben elhunyt Waldo Henley Hunt, akinek köszönhetően újjáéledt a műfaj a háború utáni korszakban. Hunt munkájának köszönhetően az emberi test ábrázolásától Harry Potter-ig számtalan ilyen jellegű könyv született. A magazinok pop-up hirdetéseiről a könyvek felé forduló Hunt egyik nyilatkozatában azt mondta, hogy előtte az országban nem nagyon készítettek ilyen jellegű könyveket a kézi munkaerő igénye és a munkaerő árszintje miatt.
A könyvek elkészítési technikája számtalan variációt mutathat, hiszen lehetnek olyanok melyeknek elemei „csak” felbukkannak, de van olyan is ahol a függetlenül mozgathatók a kiegészítők a fix elemektől.
Az elképesztő kreativitást igénylő munkának pedig mi lehet a megfelelő magyar neve: térbeli mesekönyv, 3D-s könyv? Igazából még nem találtunk ki erre megfelelőt.
Szabados Melinda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése